sidenote

Archívum
A(z) „void *” kategória bejegyzései

A lényeg 3:35-től hallható.

Egy rövid részlet a Mátrix című filmből:

    INT.  HOTEL LAFAYETTE (MATRIX) - DAY

    Light filters down the throat of the building through a
    caged skylight at the top of the open elevator shaft.
    Four figures glide up the dark stairs that wind around
    the antique elevator.

    Neo notices a black cat, a yellow-green-eyed shadow that
    slinks past them and pads quickly down the stairs.

    A moment later, Neo sees another black cat that looks and
    moves identically to the first one.

                    NEO
            Whoa.  Deja vu.

    Those words stop the others dead in their tracks.


    INT.  MAIN DECK

    The monitors suddenly glitch as though the Matrix had an
    electronic seizure.

                    TANK
            Oh, shit!  Oh, shit!


    INT.  HOTEL LAFAYETTE (MATRIX) - DAY

    Trinity turns around, her face tight.

                    TRINITY
            What did you just say?

                    NEO
            Nothing.  Just had a little deja
            vu.

                    TRINITY
            What happened?  What did you see?

                    NEO
            A black cat went past us and then
            I saw another that looked just
            like it.

                    TRINITY
            How much like it?  Was it the same
            cat?

                    NEO
            It might have been.  I'm not sure.

    Trinity looks at Morpheus, who listens quietly to the
    rasping breath of the old building.

                    NEO
            What is it?

                    TRINITY
            A deja vu is usually a glitch in
            the Matrix.  It happens when they
            change something.

    She also listens as the staccato BEAT of HELICOPTER
    BLADES GROW ominously LOUDER.


    INT.  MAIN DECK

    Tank sees what was changed.

                    TANK
            It's a trap!
2 hozzászólás
Megosztás, like stb.

Ma reggel, ébredés után nem hagyott nyugodni egy gondolat, nem is gondolat volt, hanem inkább egy halvány emlékkép. Aztán beugrott a Ski or Die. Nem tudom, honnan jött, de azonnal kedvet kaptam hozzá, és az előbb toltam is egy kicsit DOSBox alatt.

Ez minden idők legjobb télisportos játéka. Emlékszem, hogy a bátyámmal mennyit játszottunk vele a régi 386-os gépen. Volt benne hotseat-es multiplayer, szóval mindig egymás ellen nyomtuk. A bátyám kedvence a downhill volt, mindig megvert benne, de sokat toltuk a hógolyós részt is. Emlékszem, hogy utáltam azt a kiskölyköt, aki mindig felmászott és a pofánkba dobta a hógolyót. :)

Az előbb, amikor a halfpipe-ot nyomtam, amikor felcsendült a játék csúcsállat zenéje. Mekkora metál! Megtalált a régi hangulat.

1 komment
Megosztás, like stb.

Az alábbi oldal 1933 júliusában jelent meg a Popular Science című folyóiratban. Kíváncsi vagyok kinek mi jut erről eszébe. Nekem egyből az ugrott be, amit a kép alatt olvashattok. Egyébként tudom, hogy a dime tíz cent, szándékosan írtam ötöt. Olvassátok végig a bejegyzést, és rájöttök, hogy miért.

[…] Visszament a konyhába, végigkutatta összes zsebét egy tízcentes után, s mikor végre talált, beindította vele a kávéfőzőt. Beszippantva a számára teljesen szokatlan illatot, megint az órájára nézett, és meglátta, hogy letelt a negyedóra. Élénken az ajtóhoz lépkedett hát, elfordította a gombot, és kioldotta a zárat.

Az ajtó nem nyílt ki.

– Öt centet kérek – szólalt meg helyette.

Átkutatta a zsebeit. Nem talált több érmét, semmit. – Holnap megadom – mondta az ajtónak. Ismét nekifeszült a gombnak, az azonban meg se moccant. – Azt, hogy fizetek neked, egyedül a nagylelkűségemnek köszönheted – győzködte. – Senki sem kötelez rá.

– Én nem így gondolom – felelte az ajtó. – Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, amikor megvette ezt a lást (sic!).

Az asztalfiókban rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló. […]

Philip K. Dick: Ubik

8 hozzászólás
Megosztás, like stb.

0 komment
Megosztás, like stb.

Felhívtam telefon az önkormányzat, hogy mikor mehetek a Gellért, mivel kölcsön akartam adni csónak, ugyanis szükségem volt bögre. De mivel összevesztünk a bödön, meg a Michael Caine, mérgesen bementem a szoba, és magamra csaptam a kert.

Amúgy szerintem: az automatikus tárgyeset (én funkcionális tárgyeset néven ismerem, de ez lényegtelen) egyszerűen annyi, hogy a „t” végű szót nem teszed tárgyesetbe, hanem úgy hagyod: „megettem a sajt”, „kinéztem egy kert” stb. Az eredeti előfordulása a Napirajzban volt szerintem, onnan vették át az internetes fórumok, blogok, akármik. Élőbeszédben aligha létezik (max. ilyen poénkodás szinten).

Mégszerintemebb azt a fajta, hibásnak tekintett informális szóhasználatot parodizálja, amikor bizonyos ragok lemaradnak. Kapásból a legjobb példa, ami eszembe jut, az egy tipikus budapesti (vagyhát nyugatmagyar) dolog, név szerint, amikor a birtokos alakokról lehagyjuk a tárgyesetet: „Elvesztettem a kalapomat. Elvesztettem a kalapom.” Ugye az automatikus tárgyeset valahol ezt parodizálja azzal, hogy lehagyja a „t”-t: „Elvesztettem a lapátot. Elvesztettem a lapát.

Aztán van két elfajzása ennek, az első, ami szerintem ötletes, amikor minden végződésre kiterjesztjük ezt, nem csak a tárgyesetre: „Megosztoznak a haszon. Nem nyílnak az ablak.”

Az pedig egy túláltalánosítás, és szerintem kicsit suta, amikor egyáltalán nem tesszük ki a „t”-t, független attól, hogy most a szó „t”-re végződik-e, vagy sem: „felépítik a ház”. Ebből pont a játékosság hiányzik, ami a többiben ott van.

Nagyon szerintem pedig fokozódik a viccessége a dolognak, ha olyan dolgokra akasztod rá az automatikus tárgyesetet, amiket ettől máshogyan is elemzel: pl. a „kinyílnak az ablak” az olyan, mintha az „abal” szó lenne többesszámban, ami hangkivető és nyitótő: abal → ablat, ablak. Az „önkormányzat” szó dettó ilyen, sőt ott még azt is érezzük, hogy az a „t” eredetileg valami képző lehetett, és az egésznek az önkormányzáshoz van valami köze (bár ilyen ige nincs a magyarban).

Mondom, szerintem.

Köszönet mondok Petyának, amiért segített megírni a poszt, és ezzel támogatta a sidenote. Hálás vagyok Daninak és Marcinak, hogy megosztották velem az ötlet, és segítettek megalkotni ezt a mondat.

5 hozzászólás
Megosztás, like stb.

Mostanra gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy a neten lépten-nyomon ne botoljunk bele videókba, kivéve talán azoknak, akik csak Lynx-et, vagy egyéb szöveges böngészőt használnak (melyek, megjegyzem, sok esetben nagyon hasznosak, esetenként életmentőek).

Szóval két rövidfilmet, vagy videót szeretnék megosztani veletek. Az elmúlt két-három hónap alatt ezek voltak azok, amik olyan „atyaég” reakciót váltottak ki belőlem. Negyed év alatt kettő nem tűnik soknak, de tulajdonképpen nem is kevés, örülök, hogy van egyáltalán ez a kettő.

Az első kisfilm egy IBM self-promó videó, amiben egy Jeopardy!-t játszó számítógéprendszerrel ismertetnek meg minket.

Nagyon tetszik a feszültséget fokozó zene, ami később teljesen más stílusba vált át. Engem megfogott.

A második videó személyesebb hangvételű: egy Shinya Kimura nevű fickóról szól, aki motorokat készít. Ő tervezi és az utolsó darabig ő formálja az alkatrészeket, amíg el nem készül egy-egy alkotással. Amint említettem, nagyon személyes ez a darab, és ilyen jó hanggal netes videóban még nem találkoztam.

A vágás csodálatos mindkettőnél, tekintve, hogy egészen rövidek ezek a kisfilmek/videók. Sok a vágás, de nem ész nélkül vannak összedobva, hanem nem tudom megmagyarázni hogyan, de jól (és kész).

1 komment
Megosztás, like stb.

Csütörtök este volt szerencsém részt venni egy ázsiaifilm-buziknak tartott privát vetítésen, ahol Hitoshi Matsumoto, a Dai-Nipponjin rendezőjének legújabb filmjét a Shinboru-t (Symbol-t) láttuk. Tavaly ősszel láttam az első teasert, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet, tekintve, hogy a Dai-Nipponjin is eszméletlen volt. Az alábbi trailer megtekintését egyébként erősen ajánlom, mivel ez nem olyan, ami bármit is előre elárulna, de – mint az előbb írtam – felcsigázza az érdeklődést. Akit a trailer megfogott az ugorjon a lenti kép alá, mert egy kissé spoileres leszek.

Matsumoto egy ablak nélküli, fehér szobában ébred, és fogalma sincs, hogy mi történt vele. Az egyik falon talál egy kis kitüremkedést, megnyomja, a falakból pedig kinő több száz puttó, amik nevetnek, majd mind visszahúzódnak a falakba, csak a pöcsük marad kinn. Hirtelen váltásokkal operál a film, mert tulajdonképpen két, látszólag független történetet követünk. A másik sztori egy mexikói kisvárosban játszódik: egy pankrátor és családja egy napját látjuk. Matsumoto látszólag valami fura világba (egy kísérletbe) került. Mindig mikor megnyomja egy puttó pöcsét, valami történik: szusi esik ki a falból, vagy egy afrikai fickó teljes harci díszben fut át a szobán, vagy épp egy elérhetetlen ajtó nyílik ki. Eközben Escargotman (Csigaember?), a pankrátor kövér kisfiát szekálják a suliban, hogy az apja úgysem nyer aznap este. Matsumoto tanul, fejlődik. A pankrátor megérkezik a „munkahelyére”, és bemelegít. Folyamatosak a váltások, és a film utolsó fél óráját nem lehet szavakkal leírni, legalábbis én nem tudom leírni, mert leírhatatlan. :)

Remélem, hogy nem voltam túl zavaros, de szándékosan kevertem össze a szálakat, és nem tagoltam őket külön bekezdésekre, próbáltam a témák közötti éles kontrasztot hangsúlyozni.

Hosszú ideje ez a legjobb film, amit láttam. Valószínűleg a héten megnézem az Inception-t, most pedig mindjárt benyomom Jim Jarmusch The Limits of Control című művét, amit ősszel láttam már, de egyszerűen fantasztikusan lassú és hangulatos, ezért megint megnézem. Szóval a héten valószínűleg jön majd még néhány filmes írás.

Visszatérve a Symbol-ra: csodálatos, lebilincselő és végtelenül érdekes. Hitoshi Matsumoto egy zseni.

2 hozzászólás
Megosztás, like stb.

(…)

Ezért szeretem az SF-t. Olvasni is, írni is. A sci-fi író nem csak lehetőségeket lát meg, hanem vad lehetőségeket. Nem egyszerűen abból indul ki, hogy „Mi lenne, ha…”, hanem abból, hogy „Te jó Isten, mi lenne, ha…” Téboly és hisztéria. Jönnek a marslakók. Egyedül Mr. Spock nyugodt. Ezért lett amúgy Spock akkora kultuszfigura; segít megnyugodni a káoszban is. Ellensúlyozza az SF-írók hajlamát a lehetetlen ötletek elképzelésére.

KIRK (őrjöngve): Spock, mindjárt felrobban az Enterprise!

SPOCK (higgadtan): Negatív, kapitány; csak meghibásodott egy biztosíték.

Spocknak mindig igaza van, akkor is, ha éppen téved. A hanghordozása, a természetfeletti józansága; ő nem olyan ember, mint mi; ő egy isten. Isten beszél így; ezt mindenki ösztönösen megérzi. Ezért van az hogy Leonard Nimoy a narrátora az áltudományos tévéműsoroknak. Nimoy képes bármit hihetően előadni. A kutatás folyhat egy elveszett gomb vagy egy elefánttemető után, Nimoy lazán elcsendesíti minden kétségünket és félelmünket. Elfogadnám pszichoterapeutának; a hajamat tépve rohannék be hozzá, a szokásos őrült marhaságaimmal, és ő megszabadítana ezektől.

PHIL (eszét vesztve): Leonard, ránk zuhan az ég!

NIMOY (higgadtan): Negatív, Phil; csak meghibásodott egy biztosíték.

És máris rendbe jönnék, helyreállna a pulzusom, és folytathatnám a munkát a regényemen, amivel a határidőhöz képest már három év lemaradásban vagyok.

Philip K. Dick – Csúszkáló valóságok

0 komment
Megosztás, like stb.

Mindig tudtam, hogy a Novellnél vannak érdekes arcok, ez most végleg bebizonyosodott. Ilyen frankó zenés, linuxos klipet még nem láttam. Mega Chip és Little J dala überzsír!

A bábok, a SUSE Linux 11-es liftajtó, a szöveg és a zene is felszabadító. Tavasz van, Húsvét van, pont ez kellett nekem. :) Részlet a dalszövegből:

…and GIMP for your graphics
What’s GIMP?
It’s the tool that you used to photoshop a muscley bod
on your pics then you posted them online.
No no no no no man,
I’ve just been working out like all the time.

Vélemény? Hülye, aranyos, laza, void *? Szerintem szuper. Szóljatok!

(via HUP)

2 hozzászólás
Megosztás, like stb.

Fejts meg!

6 hozzászólás
Megosztás, like stb.