Nem volt statisztika a blog 2. születésnapján, mert igazából szerintem semmi érdekeset nem tudnánk összerakni. Kicsit töb mint egy év alatt (2008. novembertől van Google Analytics az oldalon) több mint 20.000 látogatásunk volt, ami szerintem egy tök jó kis szám egy ilyen garázsblog esetében. Statisztika helyett összegyűjtöttem pár vicces keresőszót amivel rátaláltak a blogra:

tűszoknya kép
utrecht kurvák
www.öregpicsák.hu
ájtács telefon
mindenféle feltolhatós telefonokról képek
te mond hogy rablótámadás a te hangod mélyebb
nagy lábfejekről képek
nyakörv seggbe
nyeld a gecit
gurgulázz pucéron
lányok fehér zoknikban
milyen kaja pia kel egy 4 személyes buliba??
mikulás sapka vlc
baszás
cicaful hajpánt
mao hajpánt
geci miböl van
bélsár
ablakban seggbe

Ha valaki magára ismer az egyikről bártan jelentkezzen! :D

Tegnap este kaptam meg a 2300 oldalnyi Tudást négy darab könyv formájában. Kicsit több mint egy hetem van átnyálazni és bevágni, aztán már órát kell tudnom tartani belőle, angolul.

~ Hurrá!

Köszönjük minden közreműködőnek és érdeklődőnek meg a többieknek, hogy segítettek, és kitartottak a sidenote mellett. Reméljük, ez továbbra is így lesz.

(Ide jönne valami statisztika, de nem jön.)

Red & szantaii

Nemrég valahogy ráakadtam egy weboldalt gráfként ábrázoló appletre, melyet ma rá is szabadítottam a sidenote címlapjára. Csinált is nekem egy gyönyörű gráfot, ami itt alant azonnal meg is tekinthető.

Minden élnek és a csomópont színeinek is megvan a maga jelentése:

kék: linkek (A tagek)
piros: táblázatok (TABLE, TR and TD tagek)
zöld: DIV tagek
lila: képek (IMG tag)
sárga: form (FORM, INPUT, TEXTAREA, SELECT and OPTION tagek)
narancs: sortörések és idézetek (BR, P, and BLOCKQUOTE tagek)
fekete: HTML tag, a gyökér csomópont
szürke: minden más

Ez idáig szép és tök jó meg minden, de igazából csak azért írom ezt a posztot, mert sikerült csinálni egy fasza videót erről az egészről:

Ha a Vimeo éppen gyengélkedne, mint ahogy néha szokott, akkor a videó megtekinthető a YouTube-on is és viszont.

Egészen a mai napig abban a hitben éltem, hogy a tipli faliéket jelent, de nem. A tipli most már soha nem lesz ugyanaz. (Ha valakinek fogalma sincs, hogy mi az a tipli, illetve faliék, akkor itt tájékozódhat.)

Dániel ma megmutatta a szomorú magyar valóságot. Megmutatta a Tiplit, pontosabban a Tipli Keserű likőrt.

Elég ránéznem a képre, egyből elfog az undor. A fotó alapján ez olyan, mint régen az iskolatej volt, azzal az apró különbséggel, hogy ebben valami ocsmány keserű aromás alkohol van. Elárulom, fogalmam sincs, hogy milyen lehet a Tipli Keserű likőr, és az az igazság, hogy nem is nagyon akarom megtudni.

Úgy látszik túl drága már a felest üvegampullában árulni, áttértek a műanyagra. Egyébként amíg egy ampullában egy rendes feles, azaz fél deci borzalom van, addig ebben már csak negyven köbcenti található.

Mi lesz így a világgal kérem?! Nem lesz többé féldekás szesz? Vége a zsebrakéta korszakának?

Tegnap délben, egy kellemes délelőtt után elmentünk a VCS-be enni egyet. Gergő állt előttem a sorban, nem is figyeltem, hogy mit rendelt. Őt követtem én majd engem Dani. Danival mindketten a DÉ menüt választottuk, ami végül jónak bizonyult. Kerestünk maguknak helyet, szépen leültünk és falatoztunk.

Dani már a másodikat falta, amikor én még csak a csorgatott tojáslevest szürcsöltem műanyagkanalamból, Gergő pedig éppen a mini-bonszaiokat tuszkolta saját torkába. Pár perccel később jött két pofa, akik üvöltve jó étvágyat kívántak nekünk, mi is hasonlóképp tettünk, csak épp nem százhúsz decibellel. Szépen, nyugodtan befejeztük az ebédet, és otthagytuk őket.

Beültünk egy ebéd utáni kávéra egy kis kávézóba, ahol lenyúltam Gergő pénztárcáját és az ő pénzéből fizettem ki a saját eszpresszómat is. (Bocs.) Ekkor hirtelen megjelent ugyanaz a két ürge. Ez alkalommal jobban megnéztem őket. Az egyik egy alacsonyabb kopasz fószer, a másik pedig egy ronda, piros kabátot viselő, borostás arcú eunuch volt. Gergővel ekkor már tudtuk, hogy nincs minden rendben. Befejeztük a kávét, és gyorsan továbbálltunk.

Egy fél órával később, miután vettem egy fasza kis sapkát, újra szembetaláltuk magunkat a két úriemberrel. Ebben a pillanatban már biztosak voltunk benne, hogy ez nem véletlen. Ezeket ránk küldte valaki. Fél percnyi agyalás után rájöttünk, hogy kétség kívül az APEH az, aki el akar minket kapni. Meg akarják vizsgálni, hogy mennyire vagyunk vagyonosak, vagy nincs-e feldugva a seggünkbe egymillió forint gurigában.

Be kell ismernem, hogy eléggé ráparáztunk a dologra, de lehet hogy csak én. Gergő azt mondta, hogy azok ikrek, de nem azok voltak, inkább klónok. Az APEH klónjai mindig kettesével járnak, mert egy klón egyedül biztos eltévedne. Mellesleg az APEH csak selejtes klónokat alkalmazhat, mert a jófajta klónárut a hadsereg, meg az egyéb rendfenntartó szervek kapják.

Amint befejeztük a klónelméletgyártást, odamentünk a Marks & Spencerben dolgozó biztonsági őrhöz. Azonnal ki kellett jutnunk, el kellett tűnnünk a szerv lelketlen klónjai elől, megkérdeztük, hogy van-e vészkijárat a boltban. A biztonsági pacák rendkívül jó hangulatban lehetett, mert ahelyett, hogy seggbekúrt volna minket gumibottal, vagy szembeköpött volna, megmutatta az utat. A segítségével gyorsan kereket oldottunk egy kitört kirakaton keresztül.

Tegnap 12:00 és 13:30 között kizökkentünk a saját világunkból. Mi volt ez a másfél óra? Kinek a világába csöppentünk erre a rövid időintervallumra?

Elkészült az XMS Akadémia, ahol az oktatásainkat többek között interaktív tábla is segíti. Egyik éjjel trn ezen a táblán rajzolt egy aranyos Apple Tablet-es nyuszit, amit fel is vettünk videóra, íme:

Nyomdába kerülés előtt át-nem-olvasott-hirdetések rovatunk mai szereplője egy szórólap, amit melóba hoztak be nekünk a Trófea Grilltől. Tényleg nem sikerült senkinek elolvasni már az első szavát sem a szórólapnak mielőtt elküldték a nyomdába?

Ez Guy Ritchie eddigi legrosszabb filmje. Szerintem. Tegnap láttam, hallottam róla előtte azt is, hogy milyen jó lett, meg azt is, hogy unalmas szar, úgyhogy tulajdonképpen nem is tudtam mire számítsak. Annyi biztos, hogy sokkal többet vártam ettől a filmtől. Igazából egy patront megér, de mondjuk a 950 Ft-os szerda-jegyet sem biztos, hogy kifizetném érte úgy, hogy tudom mit kapok cserébe.

Igazából annyira talán nem rossz film az új Shrelock Holmes, csak hát azért egy Blöff meg egy Ravasz, az agy után én többet vártam volna. Ehelyett kapunk pár viszonylag gyenge jópofáskodó “poént”, meg elég vontatott történetvezetést. Én párszor eléggé unatkoztam már a film közben, pedig nem is egy hosszú szösszenet, kicsit több mint két óra. Mit is írhatnék még?

A karakterek nem túl kidolgozottak, igazából semmi extra jellemvonást nem tudnék pl. Watsonból felidézni. Holmes karaktere érdekes, hajaz egy kicsit House-re, aki ugye bevallottan is Holmes koppintás, itt tehát egy érdekes Holmes-House-Holmes saját farkába harapó kígyót kapunk. A nők nem túl izgalmasak, a főgonosz is igazából elég lapos. Mondjuk ez nem feltétlenül a színészek hibája, mivel szar volt a forgatókönyv.

A látvány átlagos, van CGI is, ami mondjuk egy erős közepes osztályzatot kapna. A történet sablonos, nem igazán mozdul ki a jó öreg feketemágia-körből, ami újabban a Da Vinci-kód óta lett ismét népszerű, a történelem folyamán ki tudja hányadszor. Igazából véleményként ennyit tudnék elmondani a filmről, szerintem nem érdemes moziba ellátogatni csak ezért, én inkább megvárnám a DVD/Blu-ray változatot, aztán “kölcsönkérném valakitől”. Kaphat mondjuk egy 6/10-et

 
A jövőben, mikor a robotok alkalmazása mindennapossá vált, és az emberszabású androidok is a mindennapok részévé váltak, jelenlétük számos problémát vet fel. Sokan úgy vélik, hogy a robotmunka és a robotok által készített termékek „tisztátalanok” és nem szabadna gépekre bízni az emberek munkáját. Ugyanakkor az ellentétes véglet is megjelenik, mely egy „dori-kei” nevű divatirányzat formájában válik közismertté. A „dori-kei” emberek többnyire olyan fiatalok, akik kényszeres függőségben élnek androidjaiktól, azok nélkül szinte képtelenek létezni.

[Via AnimeAddicts]
 

Ebből a rövid idézetből azonnal látszik, hogy ez az anime igen érdekes kérdéseket feszeget: Hol ér véget a gép, hol kezdődik az ember? De most nem szeretnék ennyire előreszaladni.

Szóval a történet szerint a nem túl távoli Japánban megszokottá vált a házi humanoid robotok tartása, melyek a robotika három törvényét követve működnek.

A robotika három törvénye:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Rikuo, a történet főhőse észreveszi, hogy a házi robotja az utóbbi időben furcsán, azaz a korábbitól eltérően viselkedik. Megpróbálja kideríteni, hogy mi lelte a robotot, ezért letölti a robotja útvonaladatait. Legjobb barátjával Masakival elindulnak felkutatni, hogy hova jár el rendszeresen Rikuo robotja. A GPS adatokból végül az derül ki, hogy a robot egy furcsa kávézó egyik visszajáró vendége. A kávézó azért nem mindennapi, mert van egy írott szabálya, melyet komolyan kell venni és minden körülmények között be kell tartani, miszerint a kávézóban android és ember egyenrangú, valamint a megkülönböztetés minden fajtája tiltott.

Rikuo és Masaki egyértelműen egy úgynevezett szürke zónába lépett, amikor bementek a kávézóba, de ez nem veszi el a kedvüket, sőt, hamarosan ők is a kávézó visszatérő vendégei lesznek…

Röviden az animációról. Az összes helyszín 3D-ben készült, míg a karakterek 2D-sek. Részletesen kidolgozott háttér, és az egyedi kameramozgásnak köszönhetően a látvány teljesen életszerű.

A teljes, hat részből álló sorozat elérhető a neten. Nem kell érte semmit fizetni, teljesen ingyen és bérmentve megtekinthető japán nyelven, angol felirattal az anime saját honlapján szereplő linkeken. (Úgy gondolom, hogy az angol feliratos filmeknek manapság már nem szabadna gondot okoznia.) A kényelmesebbek kedvéért pedig itt egy közvetlen link mind a hat részhez.