[15:32] <ClassBot> kamilnadeem asked: Your reaction on the latest thrashing of
Micro$oft by Barnes & Noble against their way of using litigation instead of
Innovations philosophy?
[15:33] <sabdfl> the biggest mistake microsoft made was to decide that patents
would be an effective defence against new competitors
[15:33] <sabdfl> because that stops you from really innovating yourself
[15:33] <sabdfl> so Microsoft wasted most of a decade, thinking they could use
patents to defend the castle.
[15:33] <sabdfl> Meanwhile, others were innovating for real.
[15:34] <sabdfl> The whole patent system is a sham, unfortunately.
[15:34] <sabdfl> Patent authorities cannot realistically do their job; it
[15:34] <sabdfl> it's an impossible job to do.
[15:34] <sabdfl> and the patent system has slowly been twisted to do the exact
opposite of its PR
[15:35] <sabdfl> it's not, as many think, a system to defend the little inventor
against the big bad corporate.
[15:35] <sabdfl> Instead, it's a system to ensure the big bad corporate doesn't
get any scary new competition.
[15:35] <sabdfl> Patents were invented to encourage inventors to publish their
trade secrets, because society would benefit from the disclosure.
[15:36] <sabdfl> But we now allow patents on things you could never keep secret
in the first place, like software and business methods and medicines.
[15:36] <sabdfl> That's insanity. Innovation happens because people solve
problems, not because they might get a monopoly on it.
[15:37] <sabdfl> The reason this is not being changed is simple: legislation
evolves to suit those who can influence legislators. And large patent holders
tend to be influential in that regard.

#ubuntu-classroom IRC Log on the Freenode IRC network 24-Nov-2011

Duncan McLeod: Looking at all the software patent battles that are going on in the industry at the moment between Apple and Microsoft and Google and Samsung and HTC and so on, what is your view of the situation?

Mark Shuttleworth: The patent system is often misunderstood. It’s sold as a way of giving the little guy an opportunity to create something big … when in fact patents don’t really work that way at all.

What they do very well is keep the big guys entrenched and the little guys out. For example, it’s very common in established industries for all of the majors to buy up or file as many patents as they can covering a particular area. They know and accept that the other majors are all in the same industry and essentially cross-license each other to keep the peace within that defined market. But they use that arsenal to stop new entrants coming in and disrupting the market.

That’s almost the exact opposite of the way people think about the patent system. They think it’s supposed to catalyse disruption and innovation, but in reality it has the opposite effect.

What we’re seeing in the mobile space is that game being played out at large because Google is trying to disrupt that cosy ecosystem by entering the market with a product [Android] that is highly disruptive. And it’s disruptive to all of the majors, so what you’re seeing is this cascading series of suits and countersuits.

None of it is particularly constructive and it’s hugely expensive, often at the cost of end users who don’t have the real range of choice they should have.

Mark Shuttleworth on patents, tablets and the future of Ubuntu | TechCentral

Szerintem igaza van, ez már rég nem patent.

Egy rövid részlet a Mátrix című filmből:

    INT.  HOTEL LAFAYETTE (MATRIX) - DAY

    Light filters down the throat of the building through a
    caged skylight at the top of the open elevator shaft.
    Four figures glide up the dark stairs that wind around
    the antique elevator.

    Neo notices a black cat, a yellow-green-eyed shadow that
    slinks past them and pads quickly down the stairs.

    A moment later, Neo sees another black cat that looks and
    moves identically to the first one.

                    NEO
            Whoa.  Deja vu.

    Those words stop the others dead in their tracks.

    INT.  MAIN DECK

    The monitors suddenly glitch as though the Matrix had an
    electronic seizure.

                    TANK
            Oh, shit!  Oh, shit!

    INT.  HOTEL LAFAYETTE (MATRIX) - DAY

    Trinity turns around, her face tight.

                    TRINITY
            What did you just say?

                    NEO
            Nothing.  Just had a little deja
            vu.

                    TRINITY
            What happened?  What did you see?

                    NEO
            A black cat went past us and then
            I saw another that looked just
            like it.

                    TRINITY
            How much like it?  Was it the same
            cat?

                    NEO
            It might have been.  I'm not sure.

    Trinity looks at Morpheus, who listens quietly to the
    rasping breath of the old building.

                    NEO
            What is it?

                    TRINITY
            A deja vu is usually a glitch in
            the Matrix.  It happens when they
            change something.

    She also listens as the staccato BEAT of HELICOPTER
    BLADES GROW ominously LOUDER.

    INT.  MAIN DECK

    Tank sees what was changed.

                    TANK
            It's a trap!

[…] Visszament a konyhába, végigkutatta összes zsebét egy tízcentes után, s mikor végre talált, beindította vele a kávéfőzőt. Beszippantva a számára teljesen szokatlan illatot, megint az órájára nézett, és meglátta, hogy letelt a negyedóra. Élénken az ajtóhoz lépkedett hát, elfordította a gombot, és kioldotta a zárat.

Az ajtó nem nyílt ki.

– Öt centet kérek – szólalt meg helyette.

Átkutatta a zsebeit. Nem talált több érmét, semmit. – Holnap megadom – mondta az ajtónak. Ismét nekifeszült a gombnak, az azonban meg se moccant. – Azt, hogy fizetek neked, egyedül a nagylelkűségemnek köszönheted – győzködte. – Senki sem kötelez rá.

– Én nem így gondolom – felelte az ajtó. – Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, amikor megvette ezt a lást (sic!).

Az asztalfiókban rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló. […]

Philip K. Dick: Ubik

Felhívtam telefon az önkormányzat, hogy mikor mehetek a Gellért, mivel kölcsön akartam adni csónak, ugyanis szükségem volt bögre. De mivel összevesztünk a bödön, meg a Michael Caine, mérgesen bementem a szoba, és magamra csaptam a kert.

Amúgy szerintem: az automatikus tárgyeset (én funkcionális tárgyeset néven ismerem, de ez lényegtelen) egyszerűen annyi, hogy a „t” végű szót nem teszed tárgyesetbe, hanem úgy hagyod: „megettem a sajt”, „kinéztem egy kert” stb. Az eredeti előfordulása a Napirajzban volt szerintem, onnan vették át az internetes fórumok, blogok, akármik. Élőbeszédben aligha létezik (max. ilyen poénkodás szinten).

Mégszerintemebb azt a fajta, hibásnak tekintett informális szóhasználatot parodizálja, amikor bizonyos ragok lemaradnak. Kapásból a legjobb példa, ami eszembe jut, az egy tipikus budapesti (vagyhát nyugatmagyar) dolog, név szerint, amikor a birtokos alakokról lehagyjuk a tárgyesetet: „Elvesztettem a kalapomat. Elvesztettem a kalapom.” Ugye az automatikus tárgyeset valahol ezt parodizálja azzal, hogy lehagyja a „t”-t: „Elvesztettem a lapátot. Elvesztettem a lapát.”

Aztán van két elfajzása ennek, az első, ami szerintem ötletes, amikor minden végződésre kiterjesztjük ezt, nem csak a tárgyesetre: „Megosztoznak a haszon. Nem nyílnak az ablak.”

Az pedig egy túláltalánosítás, és szerintem kicsit suta, amikor egyáltalán nem tesszük ki a „t”-t, független attól, hogy most a szó „t”-re végződik-e, vagy sem: „felépítik a ház”. Ebből pont a játékosság hiányzik, ami a többiben ott van.

Nagyon szerintem pedig fokozódik a viccessége a dolognak, ha olyan dolgokra akasztod rá az automatikus tárgyesetet, amiket ettől máshogyan is elemzel: pl. a „kinyílnak az ablak” az olyan, mintha az „abal” szó lenne többesszámban, ami hangkivető és nyitótő: abal → ablat, ablak. Az „önkormányzat” szó dettó ilyen, sőt ott még azt is érezzük, hogy az a „t” eredetileg valami képző lehetett, és az egésznek az önkormányzáshoz van valami köze (bár ilyen ige nincs a magyarban).

Mondom, szerintem.

Köszönet mondok Petyának, amiért segített megírni a poszt, és ezzel támogatta a sidenote. Hálás vagyok Daninak és Marcinak, hogy megosztották velem az ötlet, és segítettek megalkotni ezt a mondat.

Szóval két rövidfilmet, vagy videót szeretnék megosztani veletek. Az elmúlt két-három hónap alatt ezek voltak azok, amik olyan „atyaég” reakciót váltottak ki belőlem. Negyed év alatt kettő nem tűnik soknak, de tulajdonképpen nem is kevés, örülök, hogy van egyáltalán ez a kettő.

Az első kisfilm egy IBM self-promó videó, amiben egy Jeopardy!-t játszó számítógéprendszerrel ismertetnek meg minket.

Nagyon tetszik a feszültséget fokozó zene, ami később teljesen más stílusba vált át. Engem megfogott.

A második videó személyesebb hangvételű: egy Shinya Kimura nevű fickóról szól, aki motorokat készít. Ő tervezi és az utolsó darabig ő formálja az alkatrészeket, amíg el nem készül egy-egy alkotással. Amint említettem, nagyon személyes ez a darab, és ilyen jó hanggal netes videóban még nem találkoztam.

A vágás csodálatos mindkettőnél, tekintve, hogy egészen rövidek ezek a kisfilmek/videók. Sok a vágás, de nem ész nélkül vannak összedobva, hanem nem tudom megmagyarázni hogyan, de jól (és kész).

Matsumoto egy ablak nélküli, fehér szobában ébred, és fogalma sincs, hogy mi történt vele. Az egyik falon talál egy kis kitüremkedést, megnyomja, a falakból pedig kinő több száz puttó, amik nevetnek, majd mind visszahúzódnak a falakba, csak a pöcsük marad kinn. Hirtelen váltásokkal operál a film, mert tulajdonképpen két, látszólag független történetet követünk. A másik sztori egy mexikói kisvárosban játszódik: egy pankrátor és családja egy napját látjuk. Matsumoto látszólag valami fura világba (egy kísérletbe) került. Mindig mikor megnyomja egy puttó pöcsét, valami történik: szusi esik ki a falból, vagy egy afrikai fickó teljes harci díszben fut át a szobán, vagy épp egy elérhetetlen ajtó nyílik ki. Eközben Escargotman (Csigaember?), a pankrátor kövér kisfiát szekálják a suliban, hogy az apja úgysem nyer aznap este. Matsumoto tanul, fejlődik. A pankrátor megérkezik a „munkahelyére”, és bemelegít. Folyamatosak a váltások, és a film utolsó fél óráját nem lehet szavakkal leírni, legalábbis én nem tudom leírni, mert leírhatatlan. :)

Remélem, hogy nem voltam túl zavaros, de szándékosan kevertem össze a szálakat, és nem tagoltam őket külön bekezdésekre, próbáltam a témák közötti éles kontrasztot hangsúlyozni.

Hosszú ideje ez a legjobb film, amit láttam. Valószínűleg a héten megnézem az Inception-t, most pedig mindjárt benyomom Jim Jarmusch The Limits of Control című művét, amit ősszel láttam már, de egyszerűen fantasztikusan lassú és hangulatos, ezért megint megnézem. Szóval a héten valószínűleg jön majd még néhány filmes írás.

Visszatérve a Symbol-ra: csodálatos, lebilincselő és végtelenül érdekes. Hitoshi Matsumoto egy zseni.

A bábok, a SUSE Linux 11-es liftajtó, a szöveg és a zene is felszabadító. Tavasz van, Húsvét van, pont ez kellett nekem. :) Részlet a dalszövegből:

 
…and GIMP for your graphics
What’s GIMP?
It’s the tool that you used to photoshop a muscley bod
on your pics then you posted them online.
No no no no no man,
I’ve just been working out like all the time.
 

Vélemény? Hülye, aranyos, laza, void * ? Szerintem szuper. Szóljatok!

(via HUP)