sidenote

Archívum
A(z) „könyv” kategória bejegyzései

Remélem feltűnt valakinek a kapcsolat a mai bejegyzésem és az egyik múltkori között. Történetesen a Blade Runner alapjául is egy Philip K. Dick regény szolgált alapul. Ugyan nagyban átírták, hogy filmre lehessen vinni. Sokaknak emiatt nem tetszett a film, de nekem igen. Én az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyvet és a Szárnyas fejvadász (ez a címet is, hogy sikerült összehozni?) című filmet külön kezelem. Két külön alkotás, az egyik épít a másikra, de attól még nem lesz kevesebb. Az a helyzet, hogy most nem is igazán ezzel akarok foglalkozni, hanem a posztcímben szereplő másik Philip K. Dick regénnyel.

Kamera által homályosanA regény főhőse Bob Arctor, aki beépített zsaru és a „kábítószer-elleneseknél” van. A maszkafandernek hála munkahelyén sosem lehet felismerni, Fred nem tárhatja fel kilétét. Feladata, rábukkanni a rendkívül káros H-Anyag nevű drog rejtélyes forrására. Az utcán, Fred, azaz Bob egy sima drogos, aki lassan a dílerkedés felé veszi az irányt, hogy a szervet még több használható információhoz juttassa. Eközben maga is a H-Anyag fogyasztójává válik, és ez bizonyos mellékhatások kialakulásához vezet.

Egyik nap Fred egy érdekes megbízást kap maszkafanderes főnökétől, Hanktől: ezentúl Bob Arctort, a drogdílert kell majd megfigyelnie és jelentenie róla. Bob, haverjaival él együtt saját házában. Gyakorlatilag egyik-napról a másikra felborul Bob jól megszokott élete. Lassan úrrá lesz rajta a paranoia. Attól tart, hogy valaki figyeli őt és a barátait. Bob senkiben nem bízik, kifordul önmagából, és jönnek a legvadabb haluk, amit csak el lehet képzelni.

A maszkafanderes Fred kénytelen a teljesen őrült Arctort nézni a megfigyelés során felvett szalagokon. Undorodik Arctortól és társaitól, akiken vég nélküli csevejt folytatnak a száznyolcvan centis hasistömbről, akit ha felhúznak, akkor simán átsétál a mexikói határon, vagy épp az eszkimók vadásszák le. Fred lassan kiég, kiborítja, amit lát. Fogalma sincs, hogy saját magát nézi, amint be-betépeget haverjaival és szedi a H-Anyagot.

Dick rendkívül kemény képet fest ebben a regényben. A valóság, a nem valóság, a humor, az őrület és a teljes leépülés világa ez. Nehéz egy utazásra viszi az olvasót. Amíg ezt olvastam én is utaztam Arctorral és társaival.

Érdemes elolvasni a szerző rövid jegyzetét a regény végén, megrázó. Nagyon durva összefoglalást kapunk. Mindenkit arra bíztatok, hogy olvassa el ezt a könyvet, utazzon, játsszon, ugyanakkor gondolkozzon el azon miről is szól ez az egész. Pokoli jó.

0 komment
Megosztás, like stb.

Tyrell: Is this to be an empathy test? Capillary dilation of the so-called blush response? Fluctuation of the pupil. Involuntary dilation of the iris…

Deckard: We call it Voight-Kampff for short.

Tyrell: “More human than human” is our motto.

0 komment
Megosztás, like stb.

Tegnap este, olyan éjfél körül még olvastam egy kicsit az ágyamban. Pont befejeztem egy Graham Greene regényt, és mivel még nem voltam álmos lekaptam egy nemrég szerzett novelláskötetet a polcról. Fogtam a könyvjelzőmet és áttettem az aktuális könyvembe. Ekkor kezdtem el egy kicsit gondolkodni, hogy mióta is használom ugyanazt a könyvjelzőt.

Nem kell semmi különlegesre gondolni. Könyvjelzőnek egy egyszerű papírzsebkendőt használok. Rájöttem, hogy már azt sem tudom, hány könyvhöz használtam ugyanezt a zsepit. Már rég átvette a könyvek illatát, átalakult. Nem is egy könyv része csak, része mindazoknak az írásoknak, melyeket vele együtt olvastam.

Mikor becsukok egy könyvet a könyvjelző megmutatja, hol is jártam. Hű társ, olvasáshoz a könyvek utáni legjobb barát. Szépen lassan szétrongyolódik szegény, de ez nem a romlás jele, ez patina: természetes és elkerülhetetlen. Ha épp nem egy könyvben van, akkor tudja, hogy úgyis visszakerül egybe, a legjobb helyre, ahova szántam.

6 hozzászólás
Megosztás, like stb.

Az utóbbi időben elég rossz a kondim, nem sportoltam semmit. Az életminőségem javítása miatt újra járok úszni. Szeretek úszni, kikapcsol. Sokan talán unalmasnak tartják, de olyankor nincs semmi más csak a víz, a medence és én. Talán az evezés jobb választás lenne, de amiatt át kellene utaznom az egész városon, több idő menne el arra, mint magára az edzésre. (Tudom, járjak biciklivel. Akkor viszont abba döglenék bele, hogy áttekerjek a városon az evezősklubig.) Eleinte csak fokozatosan vetem bele magam, az úszás végén szaunázok pár percet, végül leúszok még néhány hosszt. Teljesen lefáraszt, kellemes. A régi időkre emlékeztet, amikor Marcival és Pettel jártunk hetente két-három alkalommal, úszás után mindig ittunk egy Kubut. (Én szeretem a Kubu minden változatát, ****ajó.)

Álmodnak-e az androdiok elektronikus bárányokkal?Az elmúlt két napban elolvastam Phillip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyvét. Rendkívül érdekes cyberpunk sci-fi volt ez. Sosem voltam jó könyvek bemutatásában, ezt inkább Petyának kellene hagynom, ő legalább tud írni.
Az emberiség egy nukleáris világháborút követően elhagyja a Földet, más bolygókat gyarmatosítanak, ebben pedig emberszerű gépek vannak segítségükre, ezek az androidok. A Földön nem sok élet marad, akik ottmaradnak védik magukat a mindent ellepő radioaktív portól. Vannak az úgynevezett különlegesek, akikre hatott a radioaktivitás, ők nem házasodhatnak, nem emigrálhatnak más bolygókra, a porban várják az elkerülhetetlen halált. Azért maradtak még egészséges emberek is, közülük egy Rick Deckard, fejvadász. Deckard feladata, hogy levadássza a gyarmatokról visszaszökött androidokat; egy ilyen vadászatba csöppenünk bele, egy új, egészen emberszerű androidtípus néhány példányát kell megsemmisíteni. Miközben a bolygón alig maradtak emberek, őket egy empátiadoboz nevű eszköz és a mercerizmus köti össze. (Ezekről azért nem mondanék többet, mert jobb a könyvben elolvasni.) A halott világban az egyetlen örömet a hangulatorgona és a megmaradt valódi állatok jelentik.
Borzasztó jövőkép, azt hiszem nem tudnék ilyen világban élni. Egyszerűen zseniális könyv, amelyet nem lehet letenni. Csodálatosan nyomasztó.

Mindig is szerettem a cyberpunk műfaj darabjait, legyen szó filmről, animéról, könyvről vagy bármi másról. Az 1982-es Szárnyas fejvadász (Blade Runner) című film ezen könyv alapján készült. (Rutger Hauer és Harrison Ford párosa Ridley Scott filmjében.)

Megemlítem az egyik kedvenc anime filmemet, az Akirát. Katsuhiro Otomo 1988-as cyberpunk csodája az egyik legjobb anime, ami valaha készült. Az animáció részletességén felül a történet és a hangulat magával ragadott, mikor először láttam. DVD-n itthon is kapható.

1 komment
Megosztás, like stb.

Douglas Adams 2001. május 11-én távozott az élők sorából, de szerintem csak hazament a Betelgeuse mellé, egy kis bolygóra. Minden esetre leghíresebb műve a GALAXIS Útikalauz stopposoknak című regény, ami egy ötkötetes trilógia első része.Douglas Adams

Lelkes rajongók alapították meg a Törülközőnapot, amit pontosan minden évben, Adams halálának napja után két héttel, május 25-én tartanak az író tiszteletére. Ezen a napon fanatikus stopposok törülközővel mászkálnak az utcán. Idén én is ezt fogom tenni. Íme néhány fontos tény a törülközőről:

 
A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjin szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázthatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.

Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos), észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül “elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve és, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.

Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már:

– Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az a sahár, mindig tudja, hol a törülközője!

(Hellni: megsimerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)
 

Megyek, keverek egy Pángalaktikus Gégepukkasztót. Douglas Adamsre! Belgium.

0 komment
Megosztás, like stb.