Egy tipikus eset bemutatása következik.
Megírsz egy viszonylag egyszerű konfigot. Örülsz, hogy meg tudod csinálni. Nem is olyan nehéz, mint amilyennek elsőre látszik. Elindítod a szolgáltatást, nem történik semmi. Persze ilyenkor egyből az az első gondolat, hogy valamit elírtál az egyik conf állományban. Megnézed, az összeset, amit szerkesztettél. Helyből észreveszel három elírást, amit az egyikben bennehagytál. Kijavítod, aztán mentenél, de nincs meg a jogosultságod. No sebaj, copy-paste lesz. Kilépsz, aztán a megfelelő jogokkal megint be. Persze a copy-zni elfelejtetted a változtatást, ezért újra megkeresed az elírásokat. Kijavítod. Szolgáltatást újra elindítod, megint semmi.
Eztán netstatolsz, mint az őrült. Hát persze, hogy nem csücsül a porton a kis aranyos. Nézzünk logot! Na, log az nincs, mert nem állítottál be logolást. Beállítod a logolást, újraindítod a szolgáltatást, reprodukálod a hibát. (Szerencsére most gond nélkül megy a hiba reprodukálása.) Nézzünk logot! Szépen megette a saját konfigomat, viszont van egy error. Oké, végre valami nyom, amin elindulhatsz. Figyelmesen elolvasod, de az üzenetet az égegyadta világon nem tudod megérteni. Google. Semmi. Oké, olvassuk el a logot még ötször. Aztán rájössz, hogy mit rontottál el! (Ez a legjobb rész.) Kihagytad a user mezőt a konfigból.
Erre persze legalább egy órád ráment. Fejedet falba vered.
Megtanultad. Kész.