Tegnap délben, egy kellemes délelőtt után elmentünk a VCS-be enni egyet. Gergő állt előttem a sorban, nem is figyeltem, hogy mit rendelt. Őt követtem én majd engem Dani. Danival mindketten a DÉ menüt választottuk, ami végül jónak bizonyult. Kerestünk maguknak helyet, szépen leültünk és falatoztunk.

Dani már a másodikat falta, amikor én még csak a csorgatott tojáslevest szürcsöltem műanyagkanalamból, Gergő pedig éppen a mini-bonszaiokat tuszkolta saját torkába. Pár perccel később jött két pofa, akik üvöltve jó étvágyat kívántak nekünk, mi is hasonlóképp tettünk, csak épp nem százhúsz decibellel. Szépen, nyugodtan befejeztük az ebédet, és otthagytuk őket.

Beültünk egy ebéd utáni kávéra egy kis kávézóba, ahol lenyúltam Gergő pénztárcáját és az ő pénzéből fizettem ki a saját eszpresszómat is. (Bocs.) Ekkor hirtelen megjelent ugyanaz a két ürge. Ez alkalommal jobban megnéztem őket. Az egyik egy alacsonyabb kopasz fószer, a másik pedig egy ronda, piros kabátot viselő, borostás arcú eunuch volt. Gergővel ekkor már tudtuk, hogy nincs minden rendben. Befejeztük a kávét, és gyorsan továbbálltunk.

Egy fél órával később, miután vettem egy fasza kis sapkát, újra szembetaláltuk magunkat a két úriemberrel. Ebben a pillanatban már biztosak voltunk benne, hogy ez nem véletlen. Ezeket ránk küldte valaki. Fél percnyi agyalás után rájöttünk, hogy kétség kívül az APEH az, aki el akar minket kapni. Meg akarják vizsgálni, hogy mennyire vagyunk vagyonosak, vagy nincs-e feldugva a seggünkbe egymillió forint gurigában.

Be kell ismernem, hogy eléggé ráparáztunk a dologra, de lehet hogy csak én. Gergő azt mondta, hogy azok ikrek, de nem azok voltak, inkább klónok. Az APEH klónjai mindig kettesével járnak, mert egy klón egyedül biztos eltévedne. Mellesleg az APEH csak selejtes klónokat alkalmazhat, mert a jófajta klónárut a hadsereg, meg az egyéb rendfenntartó szervek kapják.

Amint befejeztük a klónelméletgyártást, odamentünk a Marks & Spencerben dolgozó biztonsági őrhöz. Azonnal ki kellett jutnunk, el kellett tűnnünk a szerv lelketlen klónjai elől, megkérdeztük, hogy van-e vészkijárat a boltban. A biztonsági pacák rendkívül jó hangulatban lehetett, mert ahelyett, hogy seggbekúrt volna minket gumibottal, vagy szembeköpött volna, megmutatta az utat. A segítségével gyorsan kereket oldottunk egy kitört kirakaton keresztül.

Tegnap 12:00 és 13:30 között kizökkentünk a saját világunkból. Mi volt ez a másfél óra? Kinek a világába csöppentünk erre a rövid időintervallumra?