Ami azt illeti sokkal előbb megtehettem volna, hogy megnézem ezt a filmet. Egészen pár héttel ezelőttig halogattam a dolgot, de végül nem volt más dolgom egyik este, ezért végül megnéztem. Úgy írom ezt mintha kötelező lett volna megtenni, vagy valami ilyesmi, de erről szó sincs. Sokszor gondoltam, hogy eljött a pillanat, hogy megnézzem Satoshi Kon Paprika című zseniális animéjét, de valahogy mnindig elmaradt. Így utólag nézve pont a legjobbkor láttam, mert felrázott, ami az adott pillanatban nagyon jól jött. Előre elmondom, ki**szott jó film.
Satoshi Kon filmjei és sorozatai nem a legkönnyebben megérhető darabok közé tartoznak. Gondolkodni kell rajtuk, megmozgatják az elmét, a fantáziát. Ez a legjobb dolog, amit tehet, miközben olyan világot tár a néző szeme elé, amitől szó szerint eláll az ember lélegzete.
A filmben kifejlesztenek egy szerkezetet, mellyel betekintést lehet nyerni az emberek álmaiba, de egy nap valaki ellopja a titkos projekt egyik prototípusát. Azonnal elkezdenek nyomozni az ügyben, de nem sokat lehet tenni, akkor amikor álom és valóság egymásba olvad egy fantasztikus kép- és hangorgiában, mégis félelmetesen. A történetről nem vagyok hajlandó többet írni, ha érdekel valakit a film, akkor nézze meg.
Ha valaki szokott emlékezni az álmaira, akkor jól tudja, hogy igen sokszor nagyon furcsa dolgokat, „hülyeségeket” tud összeálmodni az ember. Az álmokban bármi megtörténhet, és meg is történik.
Van még mit bepótolnom Satoshi Kon életművéből, de amit a sci-fi, pszichothriller és más műfajok terén letett az asztalra, elismerésre méltó. Bátran ajánlom mindazoknak, aki szereti a jó animét, a jó filmeket és a nem mindennapi látomásokat. Ismétlem önmagam: Bravo, Satoshi Kon!