Ezért is nem postoltam mostanában. Most már majdnem három hete költöztem el otthonról. Hétfőn kötötték be végre a UPC Fiber Power 60 megabites netjét, így végre nem az iPhone tetheringgel szopok, ami valljuk be, állandó megoldásnak nem az igazi. Szóval nagy lépésre szántam el magam nemrég, kivettem egy lakást nem messze a Duna Plazától egy csendes utcában, és így életemben először nem otthon lakom. Azért választottam ezt a környéket, mert így 6 perc alatt beérek a munkába, vagyis napi majdnem két órát spórolok az utazáson.

Nem egyszerű amúgy ez a költözés-dolog. Úgy indítottam, hogy elmentem az IKEA-ba, és 70 ezer Ft-ért (költséghatékonyságra törekedve) bevásároltam egy csomó apróságot, főleg a konyhába és a fürdőszobába. Összesen kb. 40 tétel volt a blokkon, ez darabszámra több mint 70-80 fölött van, mégis sikerült 40 perc alatt abszolválnom a vásárlást. Jó tanács: mindent gyűjtsünk ki már előre az IKEA weboldaláról, hogy aztán a kész listát csak be kelljen dobálni a kocsiba az áruházban. Persze így is rengeteg dolog fog kimaradni, amire folyamatosan döbben rá az ember, ahogy próbálja élni a mindennapjait.

Nyilván sosem fejeződik be a különböző cuccok beszerzése, de kb. 2 hét alatt el lehet jutni arra a szintre, hogy nem mindennapos az “óbasszameg, ilyenem sincs” felismerés. Átcuccolni egyébként egy körből sikerült, aztán később fordultam még pár ruháért. Vettem azóta egy tévét is meg egy WDTV Live médiaboxot, ez utóbbi szerintem később megér majd egy külön postot is. Így esténként a 40 colos Sony BRAVIA előtt múlatom az időt filmeket nézve. A tévéről jut eszembe: 150 rugóért alkalmi vétel volt. A Saturnban van ugyanis egy akció, hogy ha visszavisz az ember egy rossz műszaki terméket, akkor elég sokat engednek az árakból. A csavar viszont ott van a dologban – és ezt én nem is tudtam –, hogy tévé helyett nem muszáj tévét vinni. Erre az eladó hívta fel a figyelmemet, úgyhogy egy szar egérért cserébe kb. 25 rugót engedtek a Sony árából. Érdemes lecsapni az akcióra.

Kihívás még az, hogy folyamatosan észben tudjam tartani, hogy éppen mi nincs otthon, mit kell bevásárolni. Ha többen vagytok, az azért jó, mert több szem többet lát. Iszonyú szívó úgy hazajönni, hogy eszedbe jut: basszus, se kaja, se semmi innivaló nincs itthon, mert az a fél kenyér már tegnap este elfogyott ám. Vicces kihívás volt a gázfűtést belőni a nemrég beköszöntő hideg napokon, mert sosem használtam még ilyet, eddig távfűtéses lakásban éltem, szóval egy ideig azt hittem, szétfagyok majd télen. :)

A legrosszabb tényleg az a kb. 1-1,5 hét volt, amíg se tévé, se net, se semmi volt itthon, ilyenkor inkább a szabadnapomon is bemászkáltam a melóba, hogy legalább valami történés legyen. Azóta viszont tök jól megvagyok, belaktam a kérót, és nagyon örülök, hogy sikerült megcsípni ezt a fasza lakást. Teljesen más ám így.