Három napos munkamegbeszélésen jártunk páran Münchenben, íme a tapasztalataim:

München határában egyszer csak véget ért az autópálya, és már bent is voltunk a városban. Egyből meglepett minket, hogy mennyi ott a zöld. Azt gondoltuk, hogy majd beljebb érünk ritkulnak majd a fák, de kellemesen csalódtunk: a városban egyre belefé haladva egyre több fa és park vette körül a kocsinkat. Az irodaházhoz érve még mindig teljesen a zöldben és mégis a város közepén jártunk.

Facebook helyzetjelentés még a hotelből.

Munka után, este becsekkoltunk a szállodában, hogy átvegyük a szobáinkat és letegyük az autót. Meglepődve tapasztaltam, hogy a hotelben elég nagy szobákat kaptunk, dizájncsappal, dizájnfürdővel és egymillió tükörrel a modsóban. Sajnos a dizájncsap kicsit kényelmetlenné tette volna a füdőben való dugást, de a dizájnfürdő atyaúristen. Franciaágy, HD LCD tévé (sajna csak a BBCW és a CNBC volt angol), légkondi és panoráma kilátás fogadott a a T-Mobile háromtornyos, függőfolyosós komplexumára.

Ledobtuk a cuccainkat és a müncheni tömegközlekedéssel elmentünk az Englischer Gartenbe, ahol ott áll a Chineseakarmi torony. Eszméletlen nagy park, egy egész délután kellene, hogy az ember bejárja az egészet. A kínai toronynál egy mini Okotoberfest fogadott minket. Kb. háromezer ember sörözött, evett és mulatott egy helyen. Ez egy sima, standard délután, amikor a Müncheniek kilátogatnak ebbe a parkba. Ott álltunk kissé ledöbbenve, hogy ennyi ember képes nyugisan úgy szórakozni, hogy egy darab szemét nincs a földön. Egy csikket nem látsz eldobva sehol. Nem csak a parkban, de a járdákon sem látni eldobott csikkeket, szemetet, kutyaszart, semmit, ami nem oda való. Ezen a rövid kiránduláson volt szerencsénk kipróbálni a müncheni tömegközlekedést, és meg kell, hogy mondjam a BKV-nak még nagyon sokat kell fejlődnie, hogy ilyen szintre jusson.

Amint említettem, rengeteg a zöld a városban, ergo jó a levegő, sok a bicikliút, rengeteg a bringás, akiknek így lehetőségük van a biztonságos közlekedésre. Az Englischer Gartenben eszméletlen sok biciklis volt: öt-, hatszáz bicikli letámasztva, a fele le sem volt láncolva, mert nem lopják el őket. A sörtkertben betoltam életem eddigi legnagyobb oldalasát egy literes korsó sörrel és eszméletlenül finom hagymás, snidlinges tepsis krumplival. Utána persze alig bírtunk megmozdulni. Ahhoz képest, hogy ez csak egy kiülős, pados hely, szépen összeszedték a tálcákat, majd végül beálltunk egy sorba, hogy visszaváltsuk a korsóinkat. Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy az emberek egy 1 euro-s zsetonért cserébe visszavigyék a korsóikat, mindenki elopná, otthagyná, összetörné őket. Magyarországnak van még mit tanulnia.

Ha meglesznek a képek, akkor majd szépen kiegészítem ezt a posztot, de addig is beszkenneltem a törött pendriveomat. :)