Nagy nap volt ez a mai: miután nemrég meghalt az otthoni PC, hazahoztam egy legkisebb kifutó iMac-et, és így az összes PC lecserélődött a közvetlen környezetemben. Mikor megjöttem, kihúzgáltam a PC kábeleit, elraktam a monitort, bedugtam az iMac egyetlen tápkábelét, a billentyűzetet egy USB-be, az egeret a billentyűzetbe, megnyomtam a gombot, gong, 1 perc és “tessék, használjátok”. Amikor eladsz egy gépet, akkor nem látod az emberek reakcióját az otthoni kicsomagoláskor, de most már láttam, milyen tök jó érzés lehet. :)

Gyorsan felraktam húgomnak Skype-ot meg Adiumot, egy-két apróságot. Nagyjából tudja már kezelni a Mac-et, vágja a Spotlight-ot, Cmd+Q, Cmd+H, ilyesmik. Lőttünk egy hálózatot, iTunes Library sharing-et, csináltunk neki iChat account-ot, hogy Screen Sharing-el bármikor tudjak segíteni, ha kérdése van. Fájlokat is tudunk dobálni egymásnak, megy minden, mint a karikacsapás, vagyis egyszerűen működik, ahogy az ember elvárja.

Egyelőre úgy látom, hogy tetszik nekik a gép, igazából komolyabb fennakadás nem volt, megy minden, alap dolgok. Persze netezésre meg ilyesmire vettem otthonra a gépet, én maradok a MacBook Pro-nál. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz 1-2 hét múlva, elkezdik-e másra is használni, mennyire barátkoznak meg vele, visszasírják-e még a Windows-t. Mondjuk imádják azt, hogy nincs semmi hangja a gépnek, hogy szép, gyors, egy másodperc alatt visszajön sleep-ből, miegymás.