Vasárnap este történt még, hogy Reddel a buszvégállomáson találkoztunk. Összefutottunk, amikor épp befutott egy harmonikaajtós csuklós csodaIkarus. Egymásra néztünk, azt kérdeztük hogy jár-e egyáltalán még ilyen a BKV kötelékében? Hát jár. Nagy királyság egy ilyen busz. Arra emlékeztetett, hogy gyerekkorunkban pont ezzel a járattal mentünk áltiba (magyarul általános iskolába), nosztalgia.
Észbekaptam, megkérdeztem a sofőrt, hogy honnan ez a busz. Beszámolója szerint lerobbant az egyik új Volvo, és ezt kapta helyette. Neki is tetszett ez a csoda. Közben egy fotós arc, Renátusz barát is felbukkant, a busz hiretlen pózolni kezdett a kamerának…
balra: harmonikaajtó iPhone-nal, jobbra: Renátusz barát fotója
Vártunk 25 percet a busz következő indulásáig (hagytunk két Volvót elmenni). Ha csak pár megállóra is, de felidéztük az ajtó brutális csapódását, a hangos és egyben igen kraftos motort, valamint magát a hangulatot. Mivel alig-alig van már ilyen (egyébként felújított) harmonikaajtós busz, így valószínűleg Reddel utoljára utaztunk ilyenen. Ég veled, te!