Nem semmi, azonban mégis lenne itt valami.
Mindannyian tudunk káromkodni, s megfelelő rendszerességgel kötélnek is állunk, hogy eme szép szokásnak, egyeseknél nagyzási hóbortnak, szimpla kötelességtudásból a parancskodonnak megfelelve art – meg gesztikuláljunk.így hát mivel hiteles szerző vagyok, átérzem, és véleményezni tudom, mint a társadalom aktív részeiben ismerős egyén. A készség, a relatív valóságnak receptálása az ami abszolúttá teszi ezt a kommentet. Mert csak az igazságok realitása létezik, a többit még senki sem fogta fel. Egyszómintsok ez a frázis etikai és esztétikai szempontból helytelen, még ha rózsadombon is történt a hivatkozás alapjául szolgáló esemény. Nem átélhető, nincs szerep amivel azonosulni lehetne, mesterkélt, aminek tetejében még mű is, hiányzik belőle az indulat fröcsögő, gennygőzös
vitalitása, az a marcona fickósság, amitől aztán, és majd a hatásmechanizmus végén verbális bujálkodás intenzitásával arányosan ingatod a fejed, mint egy rokkerzombi.
Bár lehet, hogy arrafelé nem én vagyok az etalon:)
S Red ne aggódj isten a telefonod